 |
 |
SCHOLA
PARTICULA
Az épület jelenlegi formáját több rendbéli építkezés nyomán nyerte el. Ezek 1802-ben kezdődtek el, és a XX. század közepén értek véget.
A vártemplomban 1557-ben megalapított Schola Particula a XVII. században átköltözik a jelenlegi Bolyai utcába. 1718-ban ez az intézmény, a Particula egyesül a sárospataki református kollégiummal (a sárospataki református kollégium diáksága és két tanára az ellenreformáció áldozataként menekül először Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre). "Főtanoda" lesz, és Református Kollégium néven szerepel a továbbiakban. Azokat a régi épületeket, amelyekben ez a kollégium működött, nagyrészt lebontották, és az idők során újakkal helyettesítették. A Líceum legrégebbi része a Mihail Kogălniceanu utca felőli rész. 1800-ban itt egy romosodó faépület állt, amely bentlakásként szolgált. Ezért 1802-ben elkezdődnek egy olyan új épület munkálatai, amely képes legyen ellenállni az idő viszontagságainak. Az épület eredeti funkciója az volt, hogy bentlakásként működjön, ahogy az a bejárati ajtó fölött ma is látható: Internatus.
Az épület alaprajza négyszögletű, egyik oldala sokkal hosszabb, mint a többi, és alagsorból, földszintből és két emeletből áll. A bejárás egy folyosón keresztül történik, amelyből egy másik folyosó nyílik, összekötve az ott sorakozó hét helyiséget.
Az épület külseje egyszerű, minden különleges díszítőelemet nélkülöz. A bejárat fölött egy kis harangtornyocska található.
1871-ben a Bolyai utca felől egy új épülettesttel bővül ki a kollégium. A központi rész, amely a legimpozánsabb, mint stílusát, mint méreteit tekintve, 1908 – 1909-ben készült el, Baumgarten Sándor, budapesti építész tervei alapján. Ez az egyik legkorábbi szecessziós stílusú marosvásárhelyi épület.
Egy nagy hagyományú, nagy múltú intézményről van szó, amelyben olyan kiemelkedő professzorok tanítottak, mint Kovásznai Sándor, Köteles Sámuel és mint Bolyai Farkas, akinek a tanintézmény 1957 óta a nevét viseli.
Bibliográfia:
Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureş, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureş, Ed. Nico, 2006, pp.226-228.
Bolyai 3
sz.
Az épület jelenlegi formáját több rendbéli építkezés nyomán nyerte el. Ezek 1802-ben kezdődtek el, és a XX. század közepén értek véget.
A vártemplomban 1557-ben megalapított Schola Particula a XVII. században átköltözik a jelenlegi Bolyai utcába. 1718-ban ez az intézmény, a Particula egyesül a sárospataki református kollégiummal (a sárospataki református kollégium diáksága és két tanára az ellenreformáció áldozataként menekül először Gyulafehérvárra, majd Marosvásárhelyre). "Főtanoda" lesz, és Református Kollégium néven szerepel a továbbiakban. Azokat a régi épületeket, amelyekben ez a kollégium működött, nagyrészt lebontották, és az idők során újakkal helyettesítették. A Líceum legrégebbi része a Mihail Kogălniceanu utca felőli rész. 1800-ban itt egy romosodó faépület állt, amely bentlakásként szolgált. Ezért 1802-ben elkezdődnek egy olyan új épület munkálatai, amely képes legyen ellenállni az idő viszontagságainak. Az épület eredeti funkciója az volt, hogy bentlakásként működjön, ahogy az a bejárati ajtó fölött ma is látható: Internatus.
Az épület alaprajza négyszögletű, egyik oldala sokkal hosszabb, mint a többi, és alagsorból, földszintből és két emeletből áll. A bejárás egy folyosón keresztül történik, amelyből egy másik folyosó nyílik, összekötve az ott sorakozó hét helyiséget.
Az épület külseje egyszerű, minden különleges díszítőelemet nélkülöz. A bejárat fölött egy kis harangtornyocska található.
1871-ben a Bolyai utca felől egy új épülettesttel bővül ki a kollégium. A központi rész, amely a legimpozánsabb, mint stílusát, mint méreteit tekintve, 1908 – 1909-ben készült el, Baumgarten Sándor, budapesti építész tervei alapján. Ez az egyik legkorábbi szecessziós stílusú marosvásárhelyi épület.
Egy nagy hagyományú, nagy múltú intézményről van szó, amelyben olyan kiemelkedő professzorok tanítottak, mint Kovásznai Sándor, Köteles Sámuel és mint Bolyai Farkas, akinek a tanintézmény 1957 óta a nevét viseli.
Bibliográfia:
Ioan Eugen Man, Tîrgu-Mureş, istorie urbană de la începuturi până în 1850,Tîrgu-Mureş, Ed. Nico, 2006, pp.226-228.
