Marosvásárhely nevezetességei

romana
magyar
   home button meghivó locatii button contact button
AZ  APOLLÓ ÉPÜLETE
Főtér 5 szám

Teleki Sámuel, a Téka alapítója építtette 1820-1822-ben ezt a vendégházat, melynek jövedelme - végrendelete szerint - "Bibliothecamnak conservatiójára és szaporítására (fordíttassék sz.m.)...bibliothecamhoz tartozó status personalisnak fizetése (biztosítva legyen sz.m.)".

A nemes céllal emeltetett épület eredetileg kétemeletes volt. Földszintjén üzletek, első emeletén lakások, míg a másodikon táncterem volt, melynek nagy belmagassága a főpárkány magasságáig ért, és a terem hossza a homlokzat teljes hosszában húzodott. Az emelet felöli részén vendégszobákat és éttermet helyeztek el. A termet határoló falakon körben belsőpárkány és a mennyezeten (a lámpahelyeken) stukkódíszek voltak, melyek a helyiségnek választékos, szép képet adtak. A teremben télvíz idején a vándorszínészek társulatai tartották előadásaikat, de bálokat, táncestélyeket is itt rendeztek. A város öregei ma is Szála néven említik a szépemlékű termet. A nagyterem nyugati végében állították össze a rögtönzött színpadot, s ellenkező végén, magasítva, ácsolt erkély páholyok sorakoztak.

Az épület magas homlokzatát az emeleteket összefogó falisávok (lizénák) három mezőre osztották, s azok fejezetei fölött egy nagy kiülésű és méretű háromtagú, fekvőkonzolos főpárkány zárta le a homlokzatot. Egyébként a homlokzat az újbarokk stílusjegyét mutatta. A földszinti nyílások íves záródásúak, a két emeleti szint ablakai egyenlő magasságúak voltak. Az épület tetőzetét megtört síkú, manzárdos megoldással készítették.

A második emeleti vendégfogadó kiegészítő helyiségeit a hátranyúló udvari szárnyépületben helyezték el, s táncestélyek, előadások után a vendégek ott mulatoztak. 1824-ben színészek hetenként már négy előadást tartottak, s a pódiumon Déryné (1831-ben és 1843-ban), Kántorné (1843-ban), Blaha Lujza, Jászai Mari és az erdélyi színészek színe-java gyönyörködtette játékával a helyi közönséget. A város polgársága és a vidék arisztokráciája mindig lázasan készült a színiévadra és az ott rendezett bálokra. A Szála mindig zsúfolásig telve volt közönséggel. Nem érdektelen a Regélő Pesti Divat 1843-ban írt beszámolójából egynéhány sort idézni: "...Markos legények vízhordó csebrekben vitték bálba, vagy színházba a szép kisasszonykákat, nehogy a pocsolyába ragadjon kiscipőjük."

Sajnos Teleki Sámuel végrendeletét utódai nem tartották be s 1923-ban (!) az Apollo épületét eladták. Az új tulajdonos, Bürger Albert sörgyáros a lakások bérbeadásában látta a jobb jövedelmet, s az épület belsejét kibontatta, és a második emelet belmagasságát kihasználva két (II és III) emeletszintre osztatta. A terveket Radó Sándor építészmérnök készítette, a kivitelezést Nemes Ferenc építőmester végezte. Ezt a nagyméretű belső-külső átalakítást a tervező úgy oldotta meg, hogy a főfalrendszert meghagyta, az új vasbetonfödém részben a falakat terhelte, illetve a falakon belül beiktatott vasbeton keretszerkezetet. Az ablaktengelyeket megtartva, a magas ablakok helyett a belmagasságnak megfelelő magasságú ablaknyílásokat terveztek, melyek mutatják a három emeleti szintet.

Az átalakítás után az emeletekre felvezető lépcsőház elrendezésében semmi rendszer nincs, a feljárás körülményes és kényelmetlen. Az épület jelenlegi homlokzata a késő ekleticizmus rossz példája. Az alkalmazott függőleges tagilások hangsúlyozottak, s a régi főpárkányt csak részben hagyták meg, és oda nem illő, ízléstelen attika-fallal, dísszel terhelték.
Az Apollo Szálája megsemmisült, az épület rendeltetése megváltozott, főhomlokzata sem eredeti. Igy a régi Apollo palota már csak emlékezetben él, mint a város egyik kultúrtörténeti emlékhelye.

(Keresztes Gyula - Marosvásárhely régi épületei)
palatul Apollo