A
tornyos Városháza, a város szimbóluma, a város központjában álló
reprezentativ középület, mely híven tükrözi polgárságának szellemi
életét, lelkületét, áldozatkészségét, öntudatát. Épült a város
lakosságának pótadójából 1906-1907-ben.
Az impozáns és a kor igényeit kielégítő tornyos Városháza építését dr.
Bernády György már polgármestersége első éveiben tervbe vette. Bernády
és a város tanácsa, valamint a város polgársága tudatában volt annak,
hogy a tervbe vett városházának művészínek, a váos legszebb épületének
kell lennie, amely előkelő stílusával, tömegével és reprezentatív
elhelyezésével meghatározza a város képét...
A tornyos Városháza a szecesszió jegyében, a Lechner Ödön által
létrehozott magyar stílus hangulatában terveztetett és épült fel. A
Városházát a Széchenyi tér déli végében lévő sétatér, az ún. allé
végében, a nyugati oldalon elnyúló földszintes házak helyére építették.
Ha figyelembe vesszük, hogy néhány emberöltővel azelőtt azon a helyen
téglavetőhely s a téren végigfolyó Nagyárok mentén marhafürösztő volt,
akkor döbbenünk rá, hogy a városépítés terén mit jelentett a Városháza
új épületének felépítése.
A Városháza tervpályázati hirdetményét 1905 február 23-án tették közzé,
s április 30-ig, határidőre, tíz tervet nyújtottak be. A nyertes Komor
Marcell és Jakab Dezső budapesti műépítész "Székház" jeligés terve
volt. Az épület nyugodt tömegével, színesmázas cseréppel fedett
tetőzetével, a főpárkány fölöti attikafalak virágdíszeivel élénkítve,
új formaként jelent meg a város képében. A főbejárat feletti
szecessziós vonalvezetésű attikafal díszítése sokszor változott.
Eredetileg a város régi címere színes majolika virágdíszek közé került,
a Marosvásárhely szabad királyi város székháza felrattal. A feliratot
és a címert a húszas években a Primăria felirattal cserélték fel, s
1940-től, néhány évig, a falon nem volt felirat. Az ötvenes évek végén
a virágdíszeket is leszedték, és a város címere és kétnyelvú felirata
jelezte a Városi Néptanács székházát. 1965-ben a városcímer helyett a
Román Kommunista Párt jelvénye került oda. A főbejárat előtti
kocsifelhajtó és nyitott terasz felépítményének kőből faragott
mellvédjéről a város, az ország és a vármegye címerét lefaragták.
Az előcsarnok oldalfalába helyezték el a nagy emléktáblát a díszes
ülőpaddal. Sajnos az emléktáblát megsemmisítették. A főlépcső
pihenőjén, a nagy ablak ólomba rakott üvegfestményei közül a nagy kép a
székházat ábrázolja, az alatta lévő képek a korabeli házak képét,
emlékeztetve a szemlélőt arra a földszintes házsorra, mely a székház
helyén állott. A berakásos üvegablak díszítése között, eredetileg a
város színes címere is helyett kapott, de azt is kivették, helyére, az
ólomkeretbe, közönséges üveget tettek. A lépcsőpihenő két oldalán
díszes keretben egy-egy rózsaszínű márványtáblát helyeztek el, melynek
felirata örökítette meg a székház tervezőinek és kivitelezőinek nevét.
Sajnos, az 1950-es évek végén a két márványtáblát kalapáccsal darabokra
törték !
Az előcsarnok, a főlépcsőház és az első emeleti hall, valamint a
gyúlésterem fal- és mennyezet díszítőfestése részben szabadkézi munka.
A gyúlésterem ólomberakásos öt színes üvegablakai közül a középső ablak
Ferenc Józsefet, Magyarország királyát ábrázolta Szent István
palástjával, a többiekben Bethlen Gábor, II. Rákoczi Ferenc, Deák
Ferenc és Kossuth Lajos portréi voltak. A gyúlésterem nagy ablakainak
festett üvegképeit és a város címerét 1921-ben kiszedték, amint azt a
Székelyföld című helyi lap 1921február 12. száma ilyen címmel tudatta:
Biztonságba helyezik a Városháza üvegfestményeit.További sorsuk
ismeretlen.
A város polgárságának áldozatkészségéből épített Városháza
rendeltetését a párthatalom 1965-ben megváltoztatta, székházaként
foglalta el. A diktatúra megdöntése után a városházát megyeházaként
használják.