Ha vissza
tudnánk menni az időben, az "egykori" Vásárhelyen egy ugyancsak zajos
társasági életnek lehetnénk a tanúi. Szórakozóhelyeket is találhattunk,
ilyen volt például az "úri kaszinó" melyet 1933. január 15.-én
megnyitották meg, a vidéki nemesség kérésére. Ma, a kaszinókban
általában szerencsejátékokat játszanak, de a marosvásárhelyi kaszinó az
arisztokraták klubja volt, ahol újságolvasás közben nyugodtan lehetett
pipázni, volt kártya, biliárd és a tagok újságolvasás közben magas
röptű vitákat és beszélgetéseket folytattak. Mindezek, világosan
kitűnnek a kaszinó alapító levelének első pontjaiból, amely leszögezi,
hogy ez az intézmény segít a műveltség fejlesztésében, valamint
hozzájárul a kül- és a belföldi események megismeréséhez.
A kaszinó alapszabályzata előírta a 10 forintos díj lerovását minden
tag számára. Az állandó tagokon kívül léteztek még tiszteletbeli tagok
és vendégek is. Ez utóbbiaknak, ha nem rendelkeztek marosvásárhelyi
lakhellyel joguk volt nyolc napon keresztül a kaszinó vendégeként annak
területén tartózkodni. Hosszabb ideig tartó vendégeskedéshez szükséges
volt az intézmény igazgatójának a hozzájárulása. A tagdíjakból befolyó
pénzösszeget könyvek, újságok, pipák, kártyacsomagok, dohány, lámpaolaj
és gyertyák vásárlására fordították. Egy időben a kaszinó fenntartói
megpróbáltak bor és dohány kereskedelemmel némi bevételhez jutni, ez
azonban a tagok -jórészt papok és professzorok, ellenkezésébe ütközött.
Kezdetben a kaszinó székházként egy emeletes épületet bérelt ki a város
főterén. Az emeleten olvasótermeket a földszinten pedig játéktermet
rendeztek be, ez utóbbiakból a tagok többszöri panasza után kitiltották
az addig ott időző, uraikra váró szolgákat. Ugyancsak az állandó viták
következtében a nemdohányzó tagoknak külön olvasótermet rendeztek be.
Azon tagok számára, akik nem kívántak sem kártyázni, sem olvasni, a
kaszinó biliárdkészletet tartott fenn. Mivel a biliárdasztalok akkor
még ritkaságnak számítottak, és nagyon sok pénzbe kerültek, a
szabályzat előírta, hogy csak a tapasztalt játékosok használhatják
őket. A biliárdasztalok felállítása a kaszinóban újabb panaszokra adott
okot, a tagok egy része nem tudott az olvasmányaira figyelni a
játékteremből kiszűrődő zajok miatt.
Mivel a kaszinó nem rendelkezett megfelelő bevétellel, hamarosan
megszűntették az "ingyenes" dohány és pipa szolgáltatását, a megkopott
kártyalapokat pedig vékony csíkokra vágták és fidibuszként használták.
A kaszinót az évek során többször is bezárták és megnyitották,
székhelyét megváltoztatták, könyvtára nagy részben elkallódott, így
történetét csak töredékeiben tudjuk visszaidézni.