 |
 |
KASZINÓ
Ha vissza tudnánk menni az időben, az "egykori" Vásárhelyen egy ugyancsak zajos társasági életnek lehetnénk a tanúi. Szórakozóhelyeket is találhattunk, ilyen volt például az "úri kaszinó" melyet 1933. január 15.-én megnyitották meg, a vidéki nemesség kérésére. Ma, a kaszinókban általában szerencsejátékokat játszanak, de a marosvásárhelyi kaszinó az arisztokraták klubja volt, ahol újságolvasás közben nyugodtan lehetett pipázni, volt kártya, biliárd és a tagok újságolvasás közben magas röptű vitákat és beszélgetéseket folytattak. Mindezek, világosan kitűnnek a kaszinó alapító levelének első pontjaiból, amely leszögezi, hogy ez az intézmény segít a műveltség fejlesztésében, valamint hozzájárul a kül- és a belföldi események megismeréséhez.
A kaszinó alapszabályzata előírta a 10 forintos díj lerovását minden tag számára. Az állandó tagokon kívül léteztek még tiszteletbeli tagok és vendégek is. Ez utóbbiaknak, ha nem rendelkeztek marosvásárhelyi lakhellyel joguk volt nyolc napon keresztül a kaszinó vendégeként annak területén tartózkodni. Hosszabb ideig tartó vendégeskedéshez szükséges volt az intézmény igazgatójának a hozzájárulása. A tagdíjakból befolyó pénzösszeget könyvek, újságok, pipák, kártyacsomagok, dohány, lámpaolaj és gyertyák vásárlására fordították. Egy időben a kaszinó fenntartói megpróbáltak bor és dohány kereskedelemmel némi bevételhez jutni, ez azonban a tagok -jórészt papok és professzorok, ellenkezésébe ütközött.
Kezdetben a kaszinó székházként egy emeletes épületet bérelt ki a város főterén. Az emeleten olvasótermeket a földszinten pedig játéktermet rendeztek be, ez utóbbiakból a tagok többszöri panasza után kitiltották az addig ott időző, uraikra váró szolgákat. Ugyancsak az állandó viták következtében a nemdohányzó tagoknak külön olvasótermet rendeztek be. Azon tagok számára, akik nem kívántak sem kártyázni, sem olvasni, a kaszinó biliárdkészletet tartott fenn. Mivel a biliárdasztalok akkor még ritkaságnak számítottak, és nagyon sok pénzbe kerültek, a szabályzat előírta, hogy csak a tapasztalt játékosok használhatják őket. A biliárdasztalok felállítása a kaszinóban újabb panaszokra adott okot, a tagok egy része nem tudott az olvasmányaira figyelni a játékteremből kiszűrődő zajok miatt.
Mivel a kaszinó nem rendelkezett megfelelő bevétellel, hamarosan megszűntették az "ingyenes" dohány és pipa szolgáltatását, a megkopott kártyalapokat pedig vékony csíkokra vágták és fidibuszként használták. A kaszinót az évek során többször is bezárták és megnyitották, székhelyét megváltoztatták, könyvtára nagy részben elkallódott, így történetét csak töredékeiben tudjuk visszaidézni.
Ha vissza tudnánk menni az időben, az "egykori" Vásárhelyen egy ugyancsak zajos társasági életnek lehetnénk a tanúi. Szórakozóhelyeket is találhattunk, ilyen volt például az "úri kaszinó" melyet 1933. január 15.-én megnyitották meg, a vidéki nemesség kérésére. Ma, a kaszinókban általában szerencsejátékokat játszanak, de a marosvásárhelyi kaszinó az arisztokraták klubja volt, ahol újságolvasás közben nyugodtan lehetett pipázni, volt kártya, biliárd és a tagok újságolvasás közben magas röptű vitákat és beszélgetéseket folytattak. Mindezek, világosan kitűnnek a kaszinó alapító levelének első pontjaiból, amely leszögezi, hogy ez az intézmény segít a műveltség fejlesztésében, valamint hozzájárul a kül- és a belföldi események megismeréséhez.
A kaszinó alapszabályzata előírta a 10 forintos díj lerovását minden tag számára. Az állandó tagokon kívül léteztek még tiszteletbeli tagok és vendégek is. Ez utóbbiaknak, ha nem rendelkeztek marosvásárhelyi lakhellyel joguk volt nyolc napon keresztül a kaszinó vendégeként annak területén tartózkodni. Hosszabb ideig tartó vendégeskedéshez szükséges volt az intézmény igazgatójának a hozzájárulása. A tagdíjakból befolyó pénzösszeget könyvek, újságok, pipák, kártyacsomagok, dohány, lámpaolaj és gyertyák vásárlására fordították. Egy időben a kaszinó fenntartói megpróbáltak bor és dohány kereskedelemmel némi bevételhez jutni, ez azonban a tagok -jórészt papok és professzorok, ellenkezésébe ütközött.
Kezdetben a kaszinó székházként egy emeletes épületet bérelt ki a város főterén. Az emeleten olvasótermeket a földszinten pedig játéktermet rendeztek be, ez utóbbiakból a tagok többszöri panasza után kitiltották az addig ott időző, uraikra váró szolgákat. Ugyancsak az állandó viták következtében a nemdohányzó tagoknak külön olvasótermet rendeztek be. Azon tagok számára, akik nem kívántak sem kártyázni, sem olvasni, a kaszinó biliárdkészletet tartott fenn. Mivel a biliárdasztalok akkor még ritkaságnak számítottak, és nagyon sok pénzbe kerültek, a szabályzat előírta, hogy csak a tapasztalt játékosok használhatják őket. A biliárdasztalok felállítása a kaszinóban újabb panaszokra adott okot, a tagok egy része nem tudott az olvasmányaira figyelni a játékteremből kiszűrődő zajok miatt.
Mivel a kaszinó nem rendelkezett megfelelő bevétellel, hamarosan megszűntették az "ingyenes" dohány és pipa szolgáltatását, a megkopott kártyalapokat pedig vékony csíkokra vágták és fidibuszként használták. A kaszinót az évek során többször is bezárták és megnyitották, székhelyét megváltoztatták, könyvtára nagy részben elkallódott, így történetét csak töredékeiben tudjuk visszaidézni.
