Marosvásárhely nevezetességei

romana
magyar
  home button invitatie button locatii button elérhetőség
KASZINÓ


Ha vissza tudnánk menni az időben, az "egykori" Vásárhelyen egy ugyancsak zajos társasági életnek lehetnénk a tanúi. Szórakozóhelyeket is találhattunk, ilyen volt például az "úri kaszinó" melyet 1933. január 15.-én megnyitották meg, a vidéki nemesség kérésére. Ma, a kaszinókban általában szerencsejátékokat játszanak, de a marosvásárhelyi kaszinó az arisztokraták klubja volt, ahol újságolvasás közben nyugodtan lehetett pipázni, volt kártya, biliárd és a tagok újságolvasás közben magas röptű vitákat és beszélgetéseket folytattak. Mindezek, világosan kitűnnek a kaszinó alapító levelének első pontjaiból, amely leszögezi, hogy ez az intézmény segít a műveltség fejlesztésében, valamint hozzájárul a kül- és a belföldi események megismeréséhez.

A kaszinó alapszabályzata előírta a 10 forintos díj lerovását minden tag számára. Az állandó tagokon kívül léteztek még tiszteletbeli tagok és vendégek is. Ez utóbbiaknak, ha nem rendelkeztek marosvásárhelyi lakhellyel joguk volt nyolc napon keresztül a kaszinó vendégeként annak területén tartózkodni. Hosszabb ideig tartó vendégeskedéshez szükséges volt az intézmény igazgatójának a hozzájárulása. A tagdíjakból befolyó pénzösszeget könyvek, újságok, pipák, kártyacsomagok, dohány, lámpaolaj és gyertyák vásárlására fordították. Egy időben a kaszinó fenntartói megpróbáltak bor és dohány kereskedelemmel némi bevételhez jutni, ez azonban a tagok -jórészt papok és professzorok, ellenkezésébe ütközött.

Kezdetben a kaszinó székházként egy emeletes épületet bérelt ki a város főterén. Az emeleten olvasótermeket a földszinten pedig játéktermet rendeztek be, ez utóbbiakból a tagok többszöri panasza után kitiltották az addig ott időző, uraikra váró szolgákat. Ugyancsak az állandó viták következtében a nemdohányzó tagoknak külön olvasótermet rendeztek be. Azon tagok számára, akik nem kívántak sem kártyázni, sem olvasni, a kaszinó biliárdkészletet tartott fenn. Mivel a biliárdasztalok akkor még ritkaságnak számítottak, és nagyon sok pénzbe kerültek, a szabályzat előírta, hogy csak a tapasztalt játékosok használhatják őket. A biliárdasztalok felállítása a kaszinóban újabb panaszokra adott okot, a tagok egy része nem tudott az olvasmányaira figyelni a játékteremből kiszűrődő zajok miatt.

Mivel a kaszinó nem rendelkezett megfelelő bevétellel, hamarosan megszűntették az "ingyenes" dohány és pipa szolgáltatását, a megkopott kártyalapokat pedig vékony csíkokra vágták és fidibuszként használták. A kaszinót az évek során többször is bezárták és megnyitották, székhelyét megváltoztatták, könyvtára nagy részben elkallódott, így történetét csak töredékeiben tudjuk visszaidézni.

Casa Kopeczi