 |
 |
KÖPECZI -
TELEKI
HÁZ
A város legrégibb épülete a már ismertetett Vártemplom-épületegyüttes. Polgári épület abból az időből, a felhasznált anyagok természeténél fogva (fa, vályog) nem maradt fenn. Időálló (tűzbiztos) építkezést csak később, a módosabb polgárok engedhettek meg maguknak s építhették "kőházaikat".
Az alacsony, zsindellyel fedett viskókat rendre magastetős földszintes, majd emeletes házak váltották fel. A kőházak, téglaházak szerkesztési módja és azok homlokzatainak kiképzése, díszítése, mindig az adott kor ízlésének, stílusának megfelelő volt. Közülük sok ma is tereink, útjaink díszei, sokakat műemlékként tartanak nyilván.
A város legöregebb polgári lakóháza a Köpeczi-Teleki-ház jelentős múltra tekint vissza. Zápolyai János özvegye, Izabella királynő idejében 1554-et írtak, mikor a kis mezőváros, Székelyvásárhely Nagypiacán a Nagyszentkirály és a Szentgyörgy utcák sarkán Köpeczi Tamás, az erdélyi kincstári jövedelmek bérlője emeletes házat építtetett. Irott emlék szerint ez a téglából rakott ház a korban szokásos "lábakra" épült, és a város legnagyobb és egyben legszebb épülete volt, mely a szomszédos, favázas házak közül kimagaslott. 1631-ben akkori tulajdonosa, Szabó István, I. Rákoczi György fejedelemtől kiváltságlevelet kapott, melynek értelmében "minden rendbéli híveinknek annak okáért hadiuk és parancsoljuk, ... hogy Szabó István házára... szállani semmiképpen ne merészeljen akár ki is..." Szállásként 1707-ben II. Rákoczi ferenc vette igénybe a ház tulajdonosának vendéglátó szeretetét.
A XVIII. század elején a ház a Borbély családé. 1756-ban gróf Teleki László vásárolta meg a régi házat, 1763-ban saját elképzelése alapján, Schmidt Pál kőmívesmester kivitelezésében a kor ízlésének megfelelően, a barokk modorában, tört síkú manzárd tetőzettel fedette le. A munkálatok során nézeteltérés keletkezett az építtető és a Városi Tanács közt, mert Teleki a következőket írta a tanácsnak:"...az építkezében neki (nekem sz.m.) ízléskedni ne kívánjanak, hanem vegyék szívükre, a házzal nem kárt, hanem hasznot akar(ok), mert azzal a város épül..."
A következő század elején fia, gróf Teleki József, aki nyugat-európai tanulmányútja során alaposan megismerkedett a képzőművészetek különféle ágaival s különösen a klasszicizáló barokk építészet emlékeivel, a házat alaposan átépíttette. 1808-ban a Városi Tanácstól megvásárolta a "palota alatt eső" szabad területet, és kérelmezte a földszinti árkádsor megszüntetését. Akkor vált a ház földszintje zárttá, ás akkor nyerte mai klasszicizáló homlokzatát és aránytalanul magas tetőzetét is. A századforduló után a földszinti félköríves nyílásokat üzleti érdekből alakították át különböző méretűre és formára. A mai nyomott ívű, egyforma nyíláslezárásokat századunk második felében készítették.
Az épület főpárkánya egy teljes párkány, de a Nagyszentkirály utca felőli részén - a három ablaktengely osztása révén - az egykori félköríves, magas ablakok a főpárkányt megcsonkítják, annak díszítése (triglifsora) hiányos. Ebből következtethető, hogy a három középső ablak hosszában a homlokzat ki volt emelve. A homlokzatot a hármasosztásnak (ablaktengelyeknekl) megfelelően toszkán fejezetes falisávok (lizénák) határolják. Ablakai szemöldökpárkány nélkül keretezettek. A Szentgyörgy utca felöli homlokzaton lévő, reneszánsz utánérzés alapján díszített műkőkeretes kaput századunk elején készítette az ott működő bank.
De nemcsak mint a város legöregebb lakóháza jelentős ez az épület, hanem azért is, mert ebben a házban gyűjtötte össze Teleki József híres könyvtárát, melynek nagy része később a Református Kollégium könyvtáranyagát gyarapította. Itt rendezte be a város első múzeumát, természetrajzi és ásványtani gyűjteményét, valamint fizikai eszközökből álló szertárát. Benkő Károly kézirata szerint (139): "Kir. Táblai valóságos Ülnök G. Teleki József szép könyvtárt 's e' mellé állati gyűjteményt állított a Sz. Király és Sz. György uttzák piatz felőli szegletein fekvő házánál, - mely akkor e nemben első volt Erdélyben. Később hanyatlani kezdvén, maradvány darabjai a maros-vásárhelyi Ev. Ref. Tanoda könyvtárába tétetett." (lásd Fodor I. I.m. III. sor sz. 32,33 o).
1845-től itt működött a marosvásárhelyi Kaszinó, melynek létezése igazolja az épület ilyen természetű fontosságát a város életében. Századunk elején, a farsang napjaiban, emeleti nagytermében fényes táncestélyeket rendeztek.
Vígh Károly i.m. (78 és 213 o.) ezt a házat két néven ismerteti. A 78 oldalon: Fiskus-ház, az 1784-es okirat szerint: "a Fiscusnak a Szent Királyi utazásra tévő szegelet háza" és az 185-ös okirat szerint: "talán a Fiscus ház alatt". A 213-as oldalon: Thesaurarius-ház, az 1770-es okirat szerint: "Thesaurarius Ház alatt". E két elnevezés (név) miként magyarázható: Fiscus (latin szó) értelme az ország kincseit összegyűjtő tárház, a Thesaurarius (görög szó) alatt tudományos anyaggyűjteményt értelmez. Tehát találóan nevezték a régiek a Teleki-házat ilyen néven.
(Keresztes Gyula - Marosvásárhely régi épületei)
Szentgyörgy
utca 1
szám
A város legrégibb épülete a már ismertetett Vártemplom-épületegyüttes. Polgári épület abból az időből, a felhasznált anyagok természeténél fogva (fa, vályog) nem maradt fenn. Időálló (tűzbiztos) építkezést csak később, a módosabb polgárok engedhettek meg maguknak s építhették "kőházaikat".
Az alacsony, zsindellyel fedett viskókat rendre magastetős földszintes, majd emeletes házak váltották fel. A kőházak, téglaházak szerkesztési módja és azok homlokzatainak kiképzése, díszítése, mindig az adott kor ízlésének, stílusának megfelelő volt. Közülük sok ma is tereink, útjaink díszei, sokakat műemlékként tartanak nyilván.
A város legöregebb polgári lakóháza a Köpeczi-Teleki-ház jelentős múltra tekint vissza. Zápolyai János özvegye, Izabella királynő idejében 1554-et írtak, mikor a kis mezőváros, Székelyvásárhely Nagypiacán a Nagyszentkirály és a Szentgyörgy utcák sarkán Köpeczi Tamás, az erdélyi kincstári jövedelmek bérlője emeletes házat építtetett. Irott emlék szerint ez a téglából rakott ház a korban szokásos "lábakra" épült, és a város legnagyobb és egyben legszebb épülete volt, mely a szomszédos, favázas házak közül kimagaslott. 1631-ben akkori tulajdonosa, Szabó István, I. Rákoczi György fejedelemtől kiváltságlevelet kapott, melynek értelmében "minden rendbéli híveinknek annak okáért hadiuk és parancsoljuk, ... hogy Szabó István házára... szállani semmiképpen ne merészeljen akár ki is..." Szállásként 1707-ben II. Rákoczi ferenc vette igénybe a ház tulajdonosának vendéglátó szeretetét.
A XVIII. század elején a ház a Borbély családé. 1756-ban gróf Teleki László vásárolta meg a régi házat, 1763-ban saját elképzelése alapján, Schmidt Pál kőmívesmester kivitelezésében a kor ízlésének megfelelően, a barokk modorában, tört síkú manzárd tetőzettel fedette le. A munkálatok során nézeteltérés keletkezett az építtető és a Városi Tanács közt, mert Teleki a következőket írta a tanácsnak:"...az építkezében neki (nekem sz.m.) ízléskedni ne kívánjanak, hanem vegyék szívükre, a házzal nem kárt, hanem hasznot akar(ok), mert azzal a város épül..."
A következő század elején fia, gróf Teleki József, aki nyugat-európai tanulmányútja során alaposan megismerkedett a képzőművészetek különféle ágaival s különösen a klasszicizáló barokk építészet emlékeivel, a házat alaposan átépíttette. 1808-ban a Városi Tanácstól megvásárolta a "palota alatt eső" szabad területet, és kérelmezte a földszinti árkádsor megszüntetését. Akkor vált a ház földszintje zárttá, ás akkor nyerte mai klasszicizáló homlokzatát és aránytalanul magas tetőzetét is. A századforduló után a földszinti félköríves nyílásokat üzleti érdekből alakították át különböző méretűre és formára. A mai nyomott ívű, egyforma nyíláslezárásokat századunk második felében készítették.
Az épület főpárkánya egy teljes párkány, de a Nagyszentkirály utca felőli részén - a három ablaktengely osztása révén - az egykori félköríves, magas ablakok a főpárkányt megcsonkítják, annak díszítése (triglifsora) hiányos. Ebből következtethető, hogy a három középső ablak hosszában a homlokzat ki volt emelve. A homlokzatot a hármasosztásnak (ablaktengelyeknekl) megfelelően toszkán fejezetes falisávok (lizénák) határolják. Ablakai szemöldökpárkány nélkül keretezettek. A Szentgyörgy utca felöli homlokzaton lévő, reneszánsz utánérzés alapján díszített műkőkeretes kaput századunk elején készítette az ott működő bank.
De nemcsak mint a város legöregebb lakóháza jelentős ez az épület, hanem azért is, mert ebben a házban gyűjtötte össze Teleki József híres könyvtárát, melynek nagy része később a Református Kollégium könyvtáranyagát gyarapította. Itt rendezte be a város első múzeumát, természetrajzi és ásványtani gyűjteményét, valamint fizikai eszközökből álló szertárát. Benkő Károly kézirata szerint (139): "Kir. Táblai valóságos Ülnök G. Teleki József szép könyvtárt 's e' mellé állati gyűjteményt állított a Sz. Király és Sz. György uttzák piatz felőli szegletein fekvő házánál, - mely akkor e nemben első volt Erdélyben. Később hanyatlani kezdvén, maradvány darabjai a maros-vásárhelyi Ev. Ref. Tanoda könyvtárába tétetett." (lásd Fodor I. I.m. III. sor sz. 32,33 o).
1845-től itt működött a marosvásárhelyi Kaszinó, melynek létezése igazolja az épület ilyen természetű fontosságát a város életében. Századunk elején, a farsang napjaiban, emeleti nagytermében fényes táncestélyeket rendeztek.
Vígh Károly i.m. (78 és 213 o.) ezt a házat két néven ismerteti. A 78 oldalon: Fiskus-ház, az 1784-es okirat szerint: "a Fiscusnak a Szent Királyi utazásra tévő szegelet háza" és az 185-ös okirat szerint: "talán a Fiscus ház alatt". A 213-as oldalon: Thesaurarius-ház, az 1770-es okirat szerint: "Thesaurarius Ház alatt". E két elnevezés (név) miként magyarázható: Fiscus (latin szó) értelme az ország kincseit összegyűjtő tárház, a Thesaurarius (görög szó) alatt tudományos anyaggyűjteményt értelmez. Tehát találóan nevezték a régiek a Teleki-házat ilyen néven.
(Keresztes Gyula - Marosvásárhely régi épületei)
