RÉGI VÁRMEGYEHÁZA

 
A Bolyai középiskola bejáratával szemben lévő saroktelken áll Marosszék háza, melyet ma régi vármegyeháza néven ismernek, miután a vármegye új székháza 1941-ben elkészült. Boltíves bejáratának fából készült, nehéz és magas kapujára Marosszék címerét faragták, melyen a három folyót, a Marost, Nyárádot és a Kisküküllőt jelző sávok, a Páris-alma, a búzakéve, a szőlőtő és a Szék (kék) zászlója domborodik ki, címertanilag a Szék gazdagságát jelezve. Boltíves kapubejárata a Szent Miklós utca felé néző megtört ötablakos hosszúságú homlokzatnak szimmetria-tengelyében van. A rövidebb homlokzati szakasz négyablakos, a fő- és mellékhomlokzatai az egyszerű barokk jegyében készültek. Háromtagos főpárkánya kis kiülésű, osztópárkánya erőteljes, ablakainak keretezése finom vonalú. A homlokzatvégeken és a törés helyén az armirózás vakolt, díszes táblákkal készült. A zárt udvarú, emeletes épület udvari homlokzatai hűen tükrözik annak különböző időszakokban való építését. Az utcai épületszárny udvar felőli boltíves folyosója, valamint a három udvari épületszárny konzolosan épített fatornáca (folyosója) és annak díszítése az erdélyi népies barokk hatását tükrözi. Nem hagyható említés nélkül, hogy az emeleti boltíveknek megfelelően a földszint is boltíves volt, mely nyílásokat részben befalaztak.

A földszinti helyiségek, valamint a részben alápinvézett részek helyiségeinek változatos boltozatai - donga és csehsüveg - boltozatok - is igazolják az épület több időszakban való építését.
A Székház legrégibb része minden bizonnyal Szalai György tulajdona volt, aki 1711-ben felségárulás bűnéért elítéltetett, és emiatt házának egy része Marosszék tulajdonába került, míg a ház másik részét a Szék megvásárolta. Az épület Maros-Torda megye közigazgatási hivatali helyiségei részére szűknek és alkalmatlannak bizonyult, így 1744 június 3-án megkezdték annak bővítését, letéve a délnyugati épületsarok alapkövét. Az építkezéssel 1745 tavaszán készültek el és április 13-án megtartották az első közgyűlést.

Megjegyezendő, hogy a bolthajtásos kapualj falán lévő emléktábla nem az építkezésre vonatkozik (az azon lévő felirat utolsó két sorában látható római számértékű betűk, kronogramma) nem felel meg az építkezés idejének. Több régi okirat (1771, 1799, 1802) ezt az épületet "a nemes Szék Pretoriális Házának" nevezi (Vígh i.m. 172 l). 1838-ban a vármegye megvásárolta a szomszédos telket a Református Kollégium gondnokságától, és 1842-ben a vásárolt telekrészen befejezték a hátsó szárny építkezését, zárttá téve ezáltal székházukat. Az újonnan épített épületrész földszintjén a foglyok vasrácsos celláit (tömlöceit) helyezték el, az emeletre pedig a nagy gyűlésterem került.
Az új vármegyeháza elkészülte után a régi épület nagy részét lakásokká alakították át, majd a képzőművészek otthonává vált.

(Keresztes Gyula - Marosvásárhely régi épületei)