A
marosvásárhelyi Református kollégium igazgatósága 1804-ben Bolyai
Farkasnak ajánlotta fel a matematikai tanszék tanári állását. Bolyai
Farkas Vásárhelyre érkezése után a kollégium gondnokságának
tulajdonában lévő házba költözött be, és ott lakott 1856-ban
bekövetkezett haláláig. A földszintes lakóház magas tetőzetével a
kollégium közelében állt, szép virágos- és veteményes kerttel. 1806-ban
az iskola elöljárósága a régi ház helyett egy újat építtetett a régi
helyére. Az egy lakást magába foglaló ház a vásárhelyi 2-3 szobás
lakóházak hasonmására készült.
Bolyai Farkas lakása és kertje gyakorlati nevelőmunkának színhelye is
volt, ahol a legkíválóbb tanítványait külön elméleti és gyakorlati
oktatásban részesítette. 1851 október 8-án kérte nyugdíjazását, de
továbbra is bejárt az iskolába foglkozni a tanulókkal. Egy század eleji
fénykép örökítette meg az épületet, melynek lebontása után, az utca
vonalában 1901-ben épült az új tanári lakás, melyben évtízedeken át
Molter Károly, kollégiumi tanár ás író lakott. A ház homlokzatán lévő
márványtábla felirata így emlékeztet: "E helyen állott az a ház,
melyben bolyai Bolyai Farkas 1804 évtől az 1856 évben bekövetkezett
haláláig lakott, s melyben fia, bolyai Bolyai János gyermek- és
ífjúkori éveit töltötte. Az ősi Bolyai-házat az utca nyitása miatt
lebontatta s helyébe az új házat az Ev. Ref. Kollégium 1901 évben
építtette."
Az 1876 évi tűzvész után, mikor a református parókia is leégett, az ott
lakó Tolnai Lajos író, a Kemény Zsigmond társaság megszervezője,
vártemplomi lelkész, szükségmegoldásként a Bolyai-házba költözött be.