Marosvásrhely
városiasodása idején a XVIII. század templomépítkezései
során, a város románajkú lakosai is templomépítkezéshez kezdtek. Azok,
akik görög katolikus hitre tértek, Mária Terézia engedélyével és
rendeletével 1750-ben, Grecu Andrei görög kereskedő költségén előbb
fatemplomot építettek az akkori város peremén. Itt székelt a román
esperesi hivatal is. 1780-ban a templomot tűzvész pusztította el, s
csak 1792-1794-ben épült annak helyén a ma is álló kőtemplom, melynek
építése (terve és kivitelezése) Topler János építész nevéhez fűződik,
Ion Bobb esperes, majd fogarasi püspök felügyelete alatt készült el. A
kőtábla szövege: IN CVLtVM Dei strVXIt, eXorna VitqVe Ioannes Bobb,
epIsCopVs fogarasIensIs. Az alatta lévő tábla az 1933. évi
helyreállítási munkálatok idejét örökíti meg.
A kelet-nyugati elhelyezésű egyhajós templom szentélye félköríves
záródású. Bejárata a nyugati homlokzat alá emelt magas torony
földszinti boltozatos előterén át vezet. A háromszintes, négyzetes
alaprajzú torony lizénákkal szegélyezett falai, az ővpárkány feletti
ovál-ablak ívelt zárópárkánya, a harmadik szinten pedig félköríves
záródású ablakok s felette az óra számlapjának megfelelően ívesen
kialakított főpárkány, valamint a toronysisak kialakítása az akkor
divatos barokk templomok mintájára készült. A torony kiképzése az
ácsmesterség külön figyelemre méltó teljesítménye. A templomajtó
kialakítása is barokk. Főpárkánya, ablaknyílásainak formái, belsőben a
falisávokra támaszkodó boltívek és azok közötti csehsüveg boltozatos
mennyezet, mind a barokk jegyeit tükrözik. Mégis a belépő elé a kelet
vallásra jellemző misztikus templomi kép és hangulat tárul. A templom
oltárterét a hívektől az ikonosztáz - ikonokból álló oltárfal - mint
látható és a láthatatlan világ között húzódó "határfal" választja el.
Az ikonok, vagyis a kereszténység szentképei sajátos előírások szerint
ábrázolják Krisztust, Szűz Máriát, a szenteket és azok életének
jeleneteit, melyeket fára, üvegre temperával, olajfestékkel festettek
aranyozott vagy ezüst rámákba helyezve, egyeseket ikonborítóval
ellátva. Az ikonborítók az ikon ünnepélyes hatását növelik, és az
ábrázolt szent iránti toszteletet is kifejezik. Ilyen ikonok
díszítették az eredeti ikonosztázt is.
A sírokkal körülvett templomot és temetőt a gyorsan növekvő város utcái
vették körbe századunk elején, a templom ma a városbelsőben áll,
csendes környezetben.
A második világháború után a görög katolikusok templomát a
görögkeletiek (ortodoxok) használják, s anyagi lehetőségük szerint a
templomot mind külsőben, mind belsőben felújították. A felújítás a
belsőben jelent nagy változást. Korabeli bútorzatát - fenyőfából
készített padszékeit és az ikonosztáz faszerkezetét - kicserélték
keményfából készítettekkel, melyeknek látható felületeit nagyon
gazdagon díszítették faragott motívumokkal. Az új ikonosztáz falára a
régi festett ikonokat tették vissza. A templom belső falainak díszítő
festése és a festett alsecco képek művészi értékűek. A templombelsőt
világító lámpatestek és gyertytartók a belső misztikus hatást növelik.