 |
 |
A
GÖRÖGKELETIEK FATEMPLOMA
A
XVII. és XVIII. századi vallásviszályok eredményeként - mely részben a
két román egyház, másrészt az akkori államvallás között volt - egymás
közelségében, festői környezetben épült fel a Kőtemplom, majd a
görögkeletiek Fatemploma.
Az 1750-ben épített Fatemplom, az okiratok szerint a két román egyház közös temploma volt, mégis az ortodoxok 1793-ig a Maroson túli, románlakta szomszédos községbe jártak istentiszteletre. Nem hagyható említés nélkül, hogy Borsos Tamás, Székelyvásárhely főbírája a XVII. század elején boztonságos hidat verettetett a Maros felett a vásárok érdekében, és hogy az ortodoxok télvíz idején akadálymentesen mehessenek istentiszteletre.
Az ortodoxok a felsőbb hatóságoknál eszközölt többszöri kérésük eredményeként 1793 telén megkapták a saját templomépítési engedélyt. A Fazakas Lukátsnétól vásárolt telken kezdték el az építkezést Constantin Hadji Stoian, görög kereskedő adományából. A Fatemplom építését 1794-ben fejezték be.
A templom külső képe római katolikus templom benyomását kelti, de belseje tipikusan román templom. A misztikusan megvilágított ikonosztáz szentképei és azok aranyozása, a dongabpltozatra és a szentély falaira festett szentképek, valamint a falak mentén elhelyezett székpadok a mindenkori román templom hagyományait őrzik.
A fatemplom a XVIII. század tipikus ortodox templomai közé sorolható, melyen a népi építkezés hatása is felismerhető, így a fedett (torony alatti) léckerítéses tornác. Alaprajzilag a templom hossztengely mentén elhelyezett előtérből, templombelsőből és szentélyből áll. A templombelsőt - a pronaost és a naost - nem a szokásos fal választja el, hanem csak egy faragott gerendákból kialakított tömör könyöklőfal. A két rész padlószintje különböző. A szentély ötszög alaprajzú, melyet a templomtértől az ikonosztáz választ el. A templombelső mennyezete félkörívű, deszkaboltozatos, míg a szentélyé az alaprajztól eltérően hétszögű alaprajz fölé szerkesztett deszkaboltozat. Barokkos tornya nagy magasságával és karcsú, finom vonalvezetésével a korabeli erdélyi magyar egytornyos templomok mintájára készült.
A favázas, nyolcszögletes barokk tornyot négyszög alaprajzú toronytestre helyezték, s kilátója (lámlása) fölé a bizánci stílus hagymatetős gömbje került. A torony ablakai íves záródásuak, finom profilozású keretezéssel. A templombelső megvilágítása kis méretű ablakokon át történik, a szentélyé tokszerkezet nélküli, egyszerű falnyílásos. Feltehető, hogy eredetileg valamennyi ablaknyílás ablakszerkezet nélküli volt.
A templom boronafalának talpgerendáit eredetileg különálló kőtömbökre helyezték, s a boronafal elemei fogasan kapcsolódtak egymásba. A nyeregtetős fedélszerkezetet kis méretű zsindelyekkel fedték le. A hajó félkörívű, boltozatos mennyezetének vázszerkezetét (bordáit) a fedélszerkezet szarufáira erősítették fel. A szarufák és a boltozat bordái rövid kis ereszgerendákra támaszkodnak, melyek a kétkarú emelők alapján egyensúlyozzák egymást. A boronafalak faragott fenyőfából, míg a talpgerendák és a toronyváz szerkezete tölgyfából készült.
A templom eredeti faszerkezetének díszítése egyszerű. A belső tér falait deszkával borították (bélelték) és a látható felületeket papírral és színes falfestéssel díszítettek. A deszkaboltozat felületőt (intradosat) olajfestékkel kék színűre festették és színes képekkel díszítették. A fal és a boltozat festményeinek tárgya változatos.
A szentély falain a Szentháromság képe, angyali üdvözletek képei, különböző bibliai történetek, valamint főpapok portréi, az ikonosztázon szentek ábrázolásai, a 12 apostol képe, a dongaboltozaton a Világmindenség Ura és Szűz Mária képe. A festményeket 1814-ben egy Nicolae nevezetű ortodox pap festette.
A nagyon rossz állapotban lévő fatemplomot 1957-ben restaurálták teljes egészében. Akkor a talpgerendák alá beton alapfal készült, de a templom eredeti magasságában maradt. 1988-89-ben a templomot teljes egészében felemelték és 120 cm magas betonfalra helyezték vissza, így a sírok közt "elsüllyedt" templomot kiemelték annyira, hogy annak tömege és finom vonala jól érvényesül. Ekkor tették zárttá a tornácot.
A templom körül elhelyezett régi sírkövek archaikus képet nyújtanak, a temetőkert fenyőfái szép környezetet adnak a kis Fatemplomnak, melyet műemlékként tartanak nyilván.
Román
templom utca 60 szám
A
XVII. és XVIII. századi vallásviszályok eredményeként - mely részben a
két román egyház, másrészt az akkori államvallás között volt - egymás
közelségében, festői környezetben épült fel a Kőtemplom, majd a
görögkeletiek Fatemploma.Az 1750-ben épített Fatemplom, az okiratok szerint a két román egyház közös temploma volt, mégis az ortodoxok 1793-ig a Maroson túli, románlakta szomszédos községbe jártak istentiszteletre. Nem hagyható említés nélkül, hogy Borsos Tamás, Székelyvásárhely főbírája a XVII. század elején boztonságos hidat verettetett a Maros felett a vásárok érdekében, és hogy az ortodoxok télvíz idején akadálymentesen mehessenek istentiszteletre.
Az ortodoxok a felsőbb hatóságoknál eszközölt többszöri kérésük eredményeként 1793 telén megkapták a saját templomépítési engedélyt. A Fazakas Lukátsnétól vásárolt telken kezdték el az építkezést Constantin Hadji Stoian, görög kereskedő adományából. A Fatemplom építését 1794-ben fejezték be.
A templom külső képe római katolikus templom benyomását kelti, de belseje tipikusan román templom. A misztikusan megvilágított ikonosztáz szentképei és azok aranyozása, a dongabpltozatra és a szentély falaira festett szentképek, valamint a falak mentén elhelyezett székpadok a mindenkori román templom hagyományait őrzik.
A fatemplom a XVIII. század tipikus ortodox templomai közé sorolható, melyen a népi építkezés hatása is felismerhető, így a fedett (torony alatti) léckerítéses tornác. Alaprajzilag a templom hossztengely mentén elhelyezett előtérből, templombelsőből és szentélyből áll. A templombelsőt - a pronaost és a naost - nem a szokásos fal választja el, hanem csak egy faragott gerendákból kialakított tömör könyöklőfal. A két rész padlószintje különböző. A szentély ötszög alaprajzú, melyet a templomtértől az ikonosztáz választ el. A templombelső mennyezete félkörívű, deszkaboltozatos, míg a szentélyé az alaprajztól eltérően hétszögű alaprajz fölé szerkesztett deszkaboltozat. Barokkos tornya nagy magasságával és karcsú, finom vonalvezetésével a korabeli erdélyi magyar egytornyos templomok mintájára készült.
A favázas, nyolcszögletes barokk tornyot négyszög alaprajzú toronytestre helyezték, s kilátója (lámlása) fölé a bizánci stílus hagymatetős gömbje került. A torony ablakai íves záródásuak, finom profilozású keretezéssel. A templombelső megvilágítása kis méretű ablakokon át történik, a szentélyé tokszerkezet nélküli, egyszerű falnyílásos. Feltehető, hogy eredetileg valamennyi ablaknyílás ablakszerkezet nélküli volt.
A templom boronafalának talpgerendáit eredetileg különálló kőtömbökre helyezték, s a boronafal elemei fogasan kapcsolódtak egymásba. A nyeregtetős fedélszerkezetet kis méretű zsindelyekkel fedték le. A hajó félkörívű, boltozatos mennyezetének vázszerkezetét (bordáit) a fedélszerkezet szarufáira erősítették fel. A szarufák és a boltozat bordái rövid kis ereszgerendákra támaszkodnak, melyek a kétkarú emelők alapján egyensúlyozzák egymást. A boronafalak faragott fenyőfából, míg a talpgerendák és a toronyváz szerkezete tölgyfából készült.
A templom eredeti faszerkezetének díszítése egyszerű. A belső tér falait deszkával borították (bélelték) és a látható felületeket papírral és színes falfestéssel díszítettek. A deszkaboltozat felületőt (intradosat) olajfestékkel kék színűre festették és színes képekkel díszítették. A fal és a boltozat festményeinek tárgya változatos.
A szentély falain a Szentháromság képe, angyali üdvözletek képei, különböző bibliai történetek, valamint főpapok portréi, az ikonosztázon szentek ábrázolásai, a 12 apostol képe, a dongaboltozaton a Világmindenség Ura és Szűz Mária képe. A festményeket 1814-ben egy Nicolae nevezetű ortodox pap festette.
A nagyon rossz állapotban lévő fatemplomot 1957-ben restaurálták teljes egészében. Akkor a talpgerendák alá beton alapfal készült, de a templom eredeti magasságában maradt. 1988-89-ben a templomot teljes egészében felemelték és 120 cm magas betonfalra helyezték vissza, így a sírok közt "elsüllyedt" templomot kiemelték annyira, hogy annak tömege és finom vonala jól érvényesül. Ekkor tették zárttá a tornácot.
A templom körül elhelyezett régi sírkövek archaikus képet nyújtanak, a temetőkert fenyőfái szép környezetet adnak a kis Fatemplomnak, melyet műemlékként tartanak nyilván.
