 |
 |
A MÉSZÁROS
IPARTÁRSULAT SZÉKHÁZA
A régi idők városépítészetének szinte törvényszerű jellemzője volt az a tény, hogy háborúk után vagy elemi csapásokat követően nagymértékben lendült fel az építkezés. Igy történt ez Marosvásárhelyen is a múlt század végén, amikor egy iszonyatos tűzvész után oly nagymérvű építkezés indult el, hogy új épületeivel és új úthálózataival megváltoztatta a város régi arculatát.
A város központjának közelében terült el a Mészárosrét, a mészárosok vágómarháinak legelője, melyet az 1897-es tűzvész után részben beépítettek, létrhozva a Mészáros-közt. A Mészáros-közt az utóbbi években a Luxor építkezésével szanálták, mindössze a mészárosok székháza maradt meg, mely maga is sok változást szenvedett, nemcsak külsőleg, hanem funkcionálisan is. Marosvásárhely legrégibb céhe a mészárosoké, melynek szabadalmi levelét 1493-ban Losonczi László alvajda adományozta a nagygörgényi nemzetgyűlés határozatának értelmében.
A mészárosok céhe mindig a legmódosabb és legjobban szervezett céh volt. A céh fontosabb eseményeit 1680-tól folymatosan jegyzőkönyvben örökítették meg, szabályait 1720-ban foglalták pontokba.
1876 április 12-13 éjszakáján a ferencesek rendházának egyik melléképülete lángba borította a Nagypiacon lévő épületeket, a tűz felperzselte a város nagy részét. Tüzet fogtak nemcsak a faházak, hanem még a magas kőházak is, úgyannyira, hogy a lakosság nagy része fedél, ruha és élelem nélkül maradt. A kisváros szorgalmas népe azonnal hozzákezdett az épületek újjáépítésének. A Széchenyi téren és a csatlakozó utcákban az üszkös házak helyére gombamódra emelkedtek az emeletes házak.
Akkor még a mészárosok a ferencesek szomszédságában, a Mészáros-réten vágták le és perzselték a disznót és vitték a székbe (üzleteikbe) árúsítani. Nem sokkal a tűz után a társulat megkezdte székházának építését, a tulajdonukban lévő telken, annak a piactér felőli szabad hosszán. A székház Nagy Győző mérnök tervei alapján 1888-ban készült el. Az egyemeletes épület, melynek csak a jobbkéz felőli udvari szárnya emeletes, míg a bal oldali földszintes a Nagymészárszék részére épült, a tér felőli bejárattal. A földszint jobb oldalán üzlethelység volt, az épület tengelyében lévő boltozatos kapun keresztül jártak be a később kialakított Mészáros-közbe. Az emeleten kezdetben a társulat irodája és klubhelyiségei voltak sakk- és biliárd-teremmel. A társulat irodáját később az említett közbe épített földszintes épület helyiségeibe költöztették át, a felszabadított termeket pedig bérbe adták.
A Nagymészárszék egy hosszú terem (csarnok) volt, melynek hosszában kétoldalt 12-12 árusító asztal sorakozott, hol a társulat tagjai árulták a naponként vágott állatok húsát. Vasállványos, sárgarézzel díszített, fehér márvány-asztalnál mérték a húst és a hentesárú-készítményeket. A tagok életkor szerint sorakoztak fel, a két sort Gusáth János, illetve Soós József indította el, s követték Vass Ferenc, Bányai Károly, Farkas Samu, Zrinyi és a többiek. A legtöbb mesternek volt valami különleges készítménye, ezeket közismerten Gusáth-kolbász, Zrinyi-virsli néven emlegették az állandó vevők.
A mészárszék forgalma egész héten nagy volt. A forgalom növekedése megkövetelte a jobb raktározási lehetőséget, annak érdekében a hátsó asztalokból néhányat megszüntettek, és leválasztották a hűtőnek berendezett raktárt, mely csak addig szükségeltetett, míg a korszerű vágóhíd elkészült. Akkor a raktárrészt átalakították, és műhelyenként bérbe adták. A székház szimmetrikus, háromsíkú homlokzattal készült. A középső, előugró rizalit főpárkánya fölött háromszögletű oromfal készült, melynek díszítésén az 1888-as évszám látható. A középső rizalit szintenként megismétlődő oszlopokkal határolt, dór fejezettel a földszinten, és kompozit fejezettel az emeleten. A ion fejezetes oszlop is képviselve van az emeleti félköríves ablakokat lehatároló díszekként, illetve az azokat összefogó szemöldökpárkányt tartó elemekként. A földszinti nyílások eredetileg félköríves záródásuak voltak, az osztópárkány magasságáig a homlokzat kváderezett beosztású volt.
A homlokzat szimmetrikus képét a század elején az üzlet bérlője változtatta meg, modernizálta. Később a homlokzat egységét modernizálással tovább is megrontották. Az államosítás után, a mozi létesítésekor az eredeti nyílásokat a homlokzat bal oldalán kibontották, és egy beugró fedett részt alakítottak ki, így az aszimmetrikus formában, különböző megoldással zavarossá tették a homlokzat képét. A főtéri homlokzatok felújításakor a földszinti nyílásokat az eredeti formájukra építették vissza.
(Keresztes Gyula - Marosvásárhely régi épületei)
Főtér 13
szám
A régi idők városépítészetének szinte törvényszerű jellemzője volt az a tény, hogy háborúk után vagy elemi csapásokat követően nagymértékben lendült fel az építkezés. Igy történt ez Marosvásárhelyen is a múlt század végén, amikor egy iszonyatos tűzvész után oly nagymérvű építkezés indult el, hogy új épületeivel és új úthálózataival megváltoztatta a város régi arculatát.
A város központjának közelében terült el a Mészárosrét, a mészárosok vágómarháinak legelője, melyet az 1897-es tűzvész után részben beépítettek, létrhozva a Mészáros-közt. A Mészáros-közt az utóbbi években a Luxor építkezésével szanálták, mindössze a mészárosok székháza maradt meg, mely maga is sok változást szenvedett, nemcsak külsőleg, hanem funkcionálisan is. Marosvásárhely legrégibb céhe a mészárosoké, melynek szabadalmi levelét 1493-ban Losonczi László alvajda adományozta a nagygörgényi nemzetgyűlés határozatának értelmében.
A mészárosok céhe mindig a legmódosabb és legjobban szervezett céh volt. A céh fontosabb eseményeit 1680-tól folymatosan jegyzőkönyvben örökítették meg, szabályait 1720-ban foglalták pontokba.
1876 április 12-13 éjszakáján a ferencesek rendházának egyik melléképülete lángba borította a Nagypiacon lévő épületeket, a tűz felperzselte a város nagy részét. Tüzet fogtak nemcsak a faházak, hanem még a magas kőházak is, úgyannyira, hogy a lakosság nagy része fedél, ruha és élelem nélkül maradt. A kisváros szorgalmas népe azonnal hozzákezdett az épületek újjáépítésének. A Széchenyi téren és a csatlakozó utcákban az üszkös házak helyére gombamódra emelkedtek az emeletes házak.
Akkor még a mészárosok a ferencesek szomszédságában, a Mészáros-réten vágták le és perzselték a disznót és vitték a székbe (üzleteikbe) árúsítani. Nem sokkal a tűz után a társulat megkezdte székházának építését, a tulajdonukban lévő telken, annak a piactér felőli szabad hosszán. A székház Nagy Győző mérnök tervei alapján 1888-ban készült el. Az egyemeletes épület, melynek csak a jobbkéz felőli udvari szárnya emeletes, míg a bal oldali földszintes a Nagymészárszék részére épült, a tér felőli bejárattal. A földszint jobb oldalán üzlethelység volt, az épület tengelyében lévő boltozatos kapun keresztül jártak be a később kialakított Mészáros-közbe. Az emeleten kezdetben a társulat irodája és klubhelyiségei voltak sakk- és biliárd-teremmel. A társulat irodáját később az említett közbe épített földszintes épület helyiségeibe költöztették át, a felszabadított termeket pedig bérbe adták.
A Nagymészárszék egy hosszú terem (csarnok) volt, melynek hosszában kétoldalt 12-12 árusító asztal sorakozott, hol a társulat tagjai árulták a naponként vágott állatok húsát. Vasállványos, sárgarézzel díszített, fehér márvány-asztalnál mérték a húst és a hentesárú-készítményeket. A tagok életkor szerint sorakoztak fel, a két sort Gusáth János, illetve Soós József indította el, s követték Vass Ferenc, Bányai Károly, Farkas Samu, Zrinyi és a többiek. A legtöbb mesternek volt valami különleges készítménye, ezeket közismerten Gusáth-kolbász, Zrinyi-virsli néven emlegették az állandó vevők.
A mészárszék forgalma egész héten nagy volt. A forgalom növekedése megkövetelte a jobb raktározási lehetőséget, annak érdekében a hátsó asztalokból néhányat megszüntettek, és leválasztották a hűtőnek berendezett raktárt, mely csak addig szükségeltetett, míg a korszerű vágóhíd elkészült. Akkor a raktárrészt átalakították, és műhelyenként bérbe adták. A székház szimmetrikus, háromsíkú homlokzattal készült. A középső, előugró rizalit főpárkánya fölött háromszögletű oromfal készült, melynek díszítésén az 1888-as évszám látható. A középső rizalit szintenként megismétlődő oszlopokkal határolt, dór fejezettel a földszinten, és kompozit fejezettel az emeleten. A ion fejezetes oszlop is képviselve van az emeleti félköríves ablakokat lehatároló díszekként, illetve az azokat összefogó szemöldökpárkányt tartó elemekként. A földszinti nyílások eredetileg félköríves záródásuak voltak, az osztópárkány magasságáig a homlokzat kváderezett beosztású volt.
A homlokzat szimmetrikus képét a század elején az üzlet bérlője változtatta meg, modernizálta. Később a homlokzat egységét modernizálással tovább is megrontották. Az államosítás után, a mozi létesítésekor az eredeti nyílásokat a homlokzat bal oldalán kibontották, és egy beugró fedett részt alakítottak ki, így az aszimmetrikus formában, különböző megoldással zavarossá tették a homlokzat képét. A főtéri homlokzatok felújításakor a földszinti nyílásokat az eredeti formájukra építették vissza.
(Keresztes Gyula - Marosvásárhely régi épületei)
