 |
 |
A XIX. század elején épített "Kistemplom" helyén a Református
Egyházközség 1628-ban, a Sásvári család hagyatékából kapott területen,
a szegények befogadására és ápolására ispotály építéséhez kezdett. Az
akkori Szent Miklós utca végén, az Újvárosba vezető lejtős út mentén
állt a szegényeket gondozó ispotály.
A XVIII. Század elején az ápolda mellé a Gecse utca végében a
reformátusok Kolozsvári Szőcs Dániel költségén egy kis méretű
fatemplomot ácsoltak, melyet a korabeliek Külsőtemplomnak neveztek. Egy
1767-es adat szerint (Vigh K. I.m. 102) Ispotály templomnak jegyezték
fel. 1788 után az ispotály gondozását a város vezetősége vette át, de
az ispotály épülete, a fatemplom és az időközben épített papi, kántori
és harangozói lakás, valamint az elemi iskolaház az egyház tulajdonában
maradt.
Az elöregedett és kicsinek bizonyult fatemplom helyett a lélekszámban
megerősödött egyház 1815 július 31-én új templom alapkövét tette le. A
falazási munkákkal 1818-ban végeztek, de anyagiak hiányában a templom
1827-ig fedetlenül állt, míg végre 1829-ben a torony magasításával és
minden díszítőmunka elvégzésével az építkezést befejezték, és a
templomot 1830 július 11-én használatba adták.
A széles utcára merőlegesen elhelyezett, félköríves fallal végződő
egyhajós templomba a bejárat a magasba kiemelkedő toronytest földszinti
boltozatos helyiségén át történik, míg a délkeleti oldalon a második
ajtón át. A toronytest két oldalán, a hajó szélességében nagy karzat
készült, az orgona részére pedig az ellenkező végében egy kisebb méretű.
Az orgonakarzat alatti kijáró ajtót az utóbbi években készítették. A
templomtestbe beépített torony áttöri a nyeregtetős fedelet, és fél
magasságával túlnövi azt. A torony törtsíkú, homorú-domború tetőzete
ívesen követi a nagy kiülésű főpárkány óra feletti vonalvezetését. A
kevés, de finom vonalú, dísszel kialakított homlokzatok a késői
barokk-empire modorában készültek. A homlokzatok körüs-körül erőteljes
főpárkány zárja le, és dórfejezettel ellátott lizénák oszják mezőkre.
Ezeknek a tengelyében egyszerűen keretelt, félköríves ablakok állnak,
szemöldökpárkányaik alatt a tipikus füzérdíszekkel. A torony
homlokfalában lévő félköríves főkapu kerete kőből faragott, díszítése
barokk utánérzésű. A templombelső kialakítása, a kapcsolt
lizénakötegek, azoknak párkányai, az ablakok füzérdíszei és keretezése,
valmint az öt mezőre osztott mennyezet stukkódíszítése, a kivitelező
Schaffer Ignác kőmívespallér finom építészeti ízlésére vall.
Az orgonát 1855-ben helyezték el a karzaton.
A templombejárat keretébe beépített táblán lévő felirat szövege:
"Menjetek bé az Úr kapuján Hála adással"
(Keresztes Gyula - Marosvásárhely régi épületei)
