 |
 |
AZ ORTODOX "URUNK MENNYBEMENETELE" TEMPLOM
Erdély Romániával való egyesítése közvetlen következményekkel járt az egykori fejedelemség Ortodox Egyháza szervezésére vonatkozóan. 1925-ben kiadnak egy törvényt, ami megerősíti az egységet az egész országban. Ugyanebben az időszakban -az ortodox felekezetű lakosság számarányához mérten- valódi vállalkozásként indul Erdély városaiban az egyházi épületek emelése. A román-ortodox szellemiség 1918 utáni felvirágzásának bizonytékai a kolozsvári, gyulafehérvári, temesvári és marosvásárhelyi impozáns templomok.
A régi kis marosvásárhelyi fatemplom, amit a 18. század végén építettek, nem felelt már meg az egyre növekvő számú egyházközségi tagok igényeinek. Ezért 1925-ben, az új román államnak alárendelt helyi közigazgatás megteszi az első lépéseket egy új templom építése érdekében. Emil Dandea polgármester és Ştefan Rusu a maros megyei esperes foglalkoztak mélyre menően az üggyel. Már 1920-1921 óta fontos gyűjtéseket szervezetek országos szinten.
Az aktuális politikai helyzet kedvezett az épület történelmi városközpontban való emelésének. Így, a kiválasztott hely a Rózsák Tere északi végében lesz, ahol egykor a Bodor Péter-féle zenélőkút állt. A templom búcsúja „Urunk Mennybemenetele”; az alapkövet Nicolae Ivan érsek fekteti le 1925 május 10.-én, amely esemény a város és az esperesség részéről valódi ünnep volt, Alexandru Lapedatu kultuszminiszter és Octavian Goga egykori miniszter részvételével. A tervező és munkálatokat vezető építész Victor Vlad. 1934-ben épül fel a templom, és ugyanezen év december 2.-án sor kerül a felszentelésére is.
Monumentális méreteinek és hatalmas belső festőfelületének köszönhetően, a templom Románia egyik legjelentősebb ortodox épületének minősül. Stilisztikai szempontból neobizánc jegyeket visel, görög kereszt alakú tervrajzzal, egy központi kupolával, ami a fő belső teret fedi, és négy kisebb kupolával, amiket a saroktornyokra helyeztek. A belső tér felosztása az ortodox templomokéra jellemző: előcsarnok, hajó és oltár. A térhatás megteremtése érdekében lemondtak az előcsarnok és hajó közötti fal építéséről, a válaszvonalat csupán négy oszlop jelöli. Az előcsarnok és a hajó oldalsó szárnyai felett márványoszlopokon álló teraszok vannak, melyeket mértani és növényi motívumok, domborművek díszítenek. Kívül a főhomlokzatot az óriási, félkör alakú orommező dominálja, amelybe az ablakokat úgy helyezték, hogy keresztformát alkossanak.
Az óriási ajtó egy előszobára nyílik, ahonnan egy hagyományos és két forgóajtón át lehet a tulajdonképpeni templombelsőbe jutni. A forgóajtókon, amikre a központi kupola támaszkodik és a négy toronykupolán, félkörablakok vannak, kis, robusztus oszlopok által tartott íveken, brâncova-i stílusban.
A belső falak festésére sokkal később került sor; a freskókat 1970 és 1986 között Nicolae Stoica festőművész készítette. Az első szakaszban csak a kupola festése készült el; ez utóbbi a híres Aurel Ciupe festő műve, aki 1932 és 1940 között a Képtár gondnoka és az általa alapított Szabadművészeti Iskola tanára. Az előcsarnok falait medalionok díszítik, amelyeken Erdély legfontosabb ortodox templomai láthatóak. Ezen tér jellegzetessége a két 17. századi erdélyi metropolita, Ilie Iorest és Sava Brancovici, életének jeleneteit ábrázoló képek. A kupolát egy színes ablak díszíti, melyen Jézus mint Pantokrátor (világ feletti Úr) áll, míg az oltár apszisát hatalmas méretű mozaik az Istenanyával és a gyermek Jézussal. A hajó két oldalsó falán levő festmények Jézus születését és feltámadását ábrázolják.
A hajót az oltártól egy nagy méretű ikonosztáz választja el. Ennek elkészítésében Traian Bobletec mester –a szobrászelemek készítője– és Virgil Simionescu –a tábla és ajtók festője– vett részt. Négy vízszintes, faragott és aranyozott elemekkel elválasztott ikonrészből áll. Az uralkodói ikonokat -„A tanító Jézus Krisztus”, „Szent Miklós”, „Az Istenanya a gyermek Jézussal”, „Keresztelő Szent János”- sodort oszlopok választják el egymástól; az uralkodói ajtókkal ez képezi az alsó részt. A következő részlet Jézus életének különböző jeleneteit ábrázolja, szőlőmotívumos kerettel. A harmadik sor festményt a központi kép dominálja, ami sokkal telítettebb, mint az előzőek. Ez utóbbin Jézus látható, tanítványai körében. A negyedik képsorban Jézus és a Szűzanya életéből vett jelenetek láthatóak, míg az utolsó a tizenkét prófétát ábrázolja.
Az ortodox katedrális az első román költségeken emelt épület Marosvásárhely központjában, egy az Osztrák-Magyar Monarchia építészeti stílusában keletkezett épületegyüttes körében. A jobb oldalán áll a jezsuita szerzetesrend által építettet barokk stílusú Római Katolikus Templom és a Nagy Szabó Ferencz Ház, míg a bal oldalán a Köpeczi Tamás, a Lábas Ház, az Apolló Palota és a Ferences Templom Tornya van (a templomot a Nemzeti Színház építésekor bontották le).
A város történelem során való fejlődését figyelemmel kísérve egyértelművé válik, hogy e templom építése szimbolikus értékű, ami által világossá válik a Nagy Egyesítés utáni politikai, társadalmi és felekezeti realitás.
Könyvészet :
Nicolae Gheorghe Şincan, Nicolae Băciuţ, Catedrala Mare „Înalţarea Domnului” Tîrgu-Mureş, Ed. Nico, Tîrgu-Mureş, 2006.
Ioan Eugen Man, Un monument de artă neobrâncovenească în vol. "Tîrgu-Mureş, oraş al artelor", volum editat de Primăria Tîrgu-Mureş în colaborare cu revista "Vatra", pp. 186-198.
Főtér 1
szám
Erdély Romániával való egyesítése közvetlen következményekkel járt az egykori fejedelemség Ortodox Egyháza szervezésére vonatkozóan. 1925-ben kiadnak egy törvényt, ami megerősíti az egységet az egész országban. Ugyanebben az időszakban -az ortodox felekezetű lakosság számarányához mérten- valódi vállalkozásként indul Erdély városaiban az egyházi épületek emelése. A román-ortodox szellemiség 1918 utáni felvirágzásának bizonytékai a kolozsvári, gyulafehérvári, temesvári és marosvásárhelyi impozáns templomok.
A régi kis marosvásárhelyi fatemplom, amit a 18. század végén építettek, nem felelt már meg az egyre növekvő számú egyházközségi tagok igényeinek. Ezért 1925-ben, az új román államnak alárendelt helyi közigazgatás megteszi az első lépéseket egy új templom építése érdekében. Emil Dandea polgármester és Ştefan Rusu a maros megyei esperes foglalkoztak mélyre menően az üggyel. Már 1920-1921 óta fontos gyűjtéseket szervezetek országos szinten.
Az aktuális politikai helyzet kedvezett az épület történelmi városközpontban való emelésének. Így, a kiválasztott hely a Rózsák Tere északi végében lesz, ahol egykor a Bodor Péter-féle zenélőkút állt. A templom búcsúja „Urunk Mennybemenetele”; az alapkövet Nicolae Ivan érsek fekteti le 1925 május 10.-én, amely esemény a város és az esperesség részéről valódi ünnep volt, Alexandru Lapedatu kultuszminiszter és Octavian Goga egykori miniszter részvételével. A tervező és munkálatokat vezető építész Victor Vlad. 1934-ben épül fel a templom, és ugyanezen év december 2.-án sor kerül a felszentelésére is.
Monumentális méreteinek és hatalmas belső festőfelületének köszönhetően, a templom Románia egyik legjelentősebb ortodox épületének minősül. Stilisztikai szempontból neobizánc jegyeket visel, görög kereszt alakú tervrajzzal, egy központi kupolával, ami a fő belső teret fedi, és négy kisebb kupolával, amiket a saroktornyokra helyeztek. A belső tér felosztása az ortodox templomokéra jellemző: előcsarnok, hajó és oltár. A térhatás megteremtése érdekében lemondtak az előcsarnok és hajó közötti fal építéséről, a válaszvonalat csupán négy oszlop jelöli. Az előcsarnok és a hajó oldalsó szárnyai felett márványoszlopokon álló teraszok vannak, melyeket mértani és növényi motívumok, domborművek díszítenek. Kívül a főhomlokzatot az óriási, félkör alakú orommező dominálja, amelybe az ablakokat úgy helyezték, hogy keresztformát alkossanak.
Az óriási ajtó egy előszobára nyílik, ahonnan egy hagyományos és két forgóajtón át lehet a tulajdonképpeni templombelsőbe jutni. A forgóajtókon, amikre a központi kupola támaszkodik és a négy toronykupolán, félkörablakok vannak, kis, robusztus oszlopok által tartott íveken, brâncova-i stílusban.
A belső falak festésére sokkal később került sor; a freskókat 1970 és 1986 között Nicolae Stoica festőművész készítette. Az első szakaszban csak a kupola festése készült el; ez utóbbi a híres Aurel Ciupe festő műve, aki 1932 és 1940 között a Képtár gondnoka és az általa alapított Szabadművészeti Iskola tanára. Az előcsarnok falait medalionok díszítik, amelyeken Erdély legfontosabb ortodox templomai láthatóak. Ezen tér jellegzetessége a két 17. századi erdélyi metropolita, Ilie Iorest és Sava Brancovici, életének jeleneteit ábrázoló képek. A kupolát egy színes ablak díszíti, melyen Jézus mint Pantokrátor (világ feletti Úr) áll, míg az oltár apszisát hatalmas méretű mozaik az Istenanyával és a gyermek Jézussal. A hajó két oldalsó falán levő festmények Jézus születését és feltámadását ábrázolják.
A hajót az oltártól egy nagy méretű ikonosztáz választja el. Ennek elkészítésében Traian Bobletec mester –a szobrászelemek készítője– és Virgil Simionescu –a tábla és ajtók festője– vett részt. Négy vízszintes, faragott és aranyozott elemekkel elválasztott ikonrészből áll. Az uralkodói ikonokat -„A tanító Jézus Krisztus”, „Szent Miklós”, „Az Istenanya a gyermek Jézussal”, „Keresztelő Szent János”- sodort oszlopok választják el egymástól; az uralkodói ajtókkal ez képezi az alsó részt. A következő részlet Jézus életének különböző jeleneteit ábrázolja, szőlőmotívumos kerettel. A harmadik sor festményt a központi kép dominálja, ami sokkal telítettebb, mint az előzőek. Ez utóbbin Jézus látható, tanítványai körében. A negyedik képsorban Jézus és a Szűzanya életéből vett jelenetek láthatóak, míg az utolsó a tizenkét prófétát ábrázolja.
Az ortodox katedrális az első román költségeken emelt épület Marosvásárhely központjában, egy az Osztrák-Magyar Monarchia építészeti stílusában keletkezett épületegyüttes körében. A jobb oldalán áll a jezsuita szerzetesrend által építettet barokk stílusú Római Katolikus Templom és a Nagy Szabó Ferencz Ház, míg a bal oldalán a Köpeczi Tamás, a Lábas Ház, az Apolló Palota és a Ferences Templom Tornya van (a templomot a Nemzeti Színház építésekor bontották le).
A város történelem során való fejlődését figyelemmel kísérve egyértelművé válik, hogy e templom építése szimbolikus értékű, ami által világossá válik a Nagy Egyesítés utáni politikai, társadalmi és felekezeti realitás.
Könyvészet :
Nicolae Gheorghe Şincan, Nicolae Băciuţ, Catedrala Mare „Înalţarea Domnului” Tîrgu-Mureş, Ed. Nico, Tîrgu-Mureş, 2006.
Ioan Eugen Man, Un monument de artă neobrâncovenească în vol. "Tîrgu-Mureş, oraş al artelor", volum editat de Primăria Tîrgu-Mureş în colaborare cu revista "Vatra", pp. 186-198.
